Egészség

Ha túl nagy a focipálya: a lábtengótól a csocsóasztalig: változatok a focira

fociasztal

Nagyjából óvódás korban kiderül már a gyerekekről, hogy mennyire sportos beállítottságúak. Ha azt látjuk, hogy imád a szabadban szaladgálni és akkor igazán boldog, ha kint játszhat, akkor érdemes lehet kicsit később beszélni vele arról, hogy szeretne-e valamilyen sportban részt venni. A legtöbb kisgyermek természetese a focit mondja, ha azt kérdezzük tőle mi a kedvenc sportja. Ha már pici korban megfigyeljük azt, hogy nevetve rohan a guruló labda után, akkor biztosan később is sok örömöt fog okozni neki a focizás.

Noha sok nő nem is érti, hogy mi lehet abban jó, ha 11 játékos szaladgál egyetlen labda után. A kisfiúkba azonban már alapból benne van a labdajátékok szeretete, így a focié is. Vannak gyerekek, akiket éppen valamilyen labdajáték ösztönzött arra, hogy megtanuljanak felállni és járni vagy hogy később megtanulják a csapatjáték és a kitartás fontosságát. Ráadásul a sport egészséges is és sok szülő örül, ha a nappali testmozgás lefárassza estére az energiától túlcsorduló csemetéjüket.

Lábtengó és egyéb futball játékok, amelyek eltérnek a sima focitól

Mindenki hatalmas foci lázban ég, azonban mi van akkor, ha valaki valami új játékot szeretne kipróbálni a focilabdájával. Igazából a lábtengó egyáltalán nem új keletű dolog. Ez a játék alapvetően egy teremsport, ám egyre több embert láthatunk a strandokon is, akik ezzel ütik el az időt. Közép – Európában már 1920-as évek óta jelen van, így nálunk is nagy népszerűségnek örvend. A játékot pontosan 1922-ben fejlesztette ki egy cseh fiatalember, aki még akkor „futball a kötél felett” nevet adta neki.

Mivel valamilyen szinten fociról beszélünk, ám mégsem a maga hagyományos formájában és mivel hatalmas csapat sem kell hozzá, jó kedvűen játsszák ezt a labdajátékot az iskolás udvarain és a játszótereken is a fiatalabbak. A lábtengót más néven lábtenisznek is szokták hívni. 1940-ben már hivatalos játékszabályok is léteztek és ebben az évben meg is rendezték a világ első lábtenisz kupáját is. 1961-re pedig már hivatalos sportág is lett a lábtengó és 1971-re már meg is alakult az első szövetség is, Csehszlovákiában. A mai napig sokan imádják és néhányan még a focinál is többre tartják. Bár itt nem kap olyan hangsúlyt a csapatjáték mint a nagypályás focinál, mégis nagyszerű időtöltést nyújt, akár csak hobbi szinten is.

A csocsó asztal meghódította Magyarországot is!

A lábtengóhoz hasonlóan, focis, de mégsem hagyományos focis játék a csocsó is, mely nem csak a fiatal korosztály közkedvelt játéka. A klasszikus csocsó mérkőzést általában érbedobással kezdik, a győztesnek ilyenkor nem csak a kezdés joga, hanem egyben az oldalválasztás joga is megadatik. Minden szett után oldalt cserélnek a csapatok és ilyenkor váltakozik az is, hogy ki kezdi a szettet. A csocsóban minden válogatott hét játékosból áll, melyből kettő általában hölgy, hiszen ezt a sportot nem csak férfiak játsszák.

A csocsó asztalt Magyarországon ma már minden szórakozóhelyen megtaláljuk éppen úgy mint a modern IT irodák pihenőszobáiban és a kollégiumok közösségépítő termeiben. A csocsózás ma már igazi magyar hagyománnyá vált és végeláthatatlan szórakozást képes nyújtani fiataloknak és középkorúaknak egyaránt. Ma már különböző csocsó bajnokságokon mérhetjük össze ügyességünket az ellenfelekkel, egyedül vagy páros játékban is. Sok gyerek is imádja, ezért a boltokban és webáruházakban már gyerekeknek való változat is kapható.

About the author

Kolozsi Beáta

Hozzászólás

Click here to post a comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.